Május 16-a és 18-a között a franciaországi Villerestben, a Domaine de Champlong Golf Clubban rendezik meg a klubvilágbajnokság európai selejtezőjét, Magyarországot két csapat, a Forest Hills és a Kastélydombi SE képviselte. Hogyan látták a résztvevők a tornát, hogy érezték magukat, és milyen tapasztalatokat szereztek? Erről kérdeztük őket.

A szombati játéknap során a Forest Hills előbb bravúros döntetlent ért el a francia Macon ellen, majd 2–0-ra legyőzte a török Ankarát. Az utolsó csoportellenfél vasárnap a két győzelemmel álló szlovák Nitra volt, ezen a mérkőzésen mindenképp pontot kellett szerezniük a mieinknek, ez sikerült is, Fazekas Gáborék 2–1-re legyőzték a Nitrát, így 7 ponttal, csoportelsőként jutottak be a legjobb nyolc közé. A playoff körben az Ayrshire volt az ellenfelük, a végletekig kiélezett, szoros mérkőzésen a skótok 2–1-re nyerni tudtak, így bár nagyon közel jártak hozzá, végül nem sikerült a kvalifikáció. Hogyan látták a játékosok a hétvégét?

Fazekas Gábor (csapatkapitány): – Megtiszteltetés volt ezen a szenzációs hangulatú hétvégén csapatkapitányként szolgálni a csapatot. Remekül kezdtük a szombati csoportküzdelmeket, a vasárnapi szlovák mérkőzésen már egy döntetlen is bebiztosította volna a továbbjutásunkat, de szerettünk volna csoportelsőként várni a folytatást, begyűjtve egy nagy skalpot, hiszen a Nitra az egyik legmagasabban jegyzett volt a mezőnyben. A skótok elleni összecsapás a 17. szakaszig nyílt volt, esélyünk volt a győzelemre is, sajnos az utolsó szakaszon lecsúsztunk a döntetlenről is. Összességében egy tartalmas, jó hangulatú, szép eredményekkel teli versenyen vagyunk túl, ahol egy erős skót csapat megállított minket. Pozitívumként értékelem mindenképp a nemzetközi szinten még újonc játékosaink teljesítményét. Szeretném kiemelni Pöszmet Tomit, aki mind a négy saját mérkőzését megnyerte – a Nitra elleni meccset nem is akárhogyan, hiszen 0–4-es hátrányból állt fel! A többiek szintén remekül mutatkoztak be. Bár nem sikerült az angliai döntőbe jutás, de idén szeretnénk megvédeni a csapatbajnoki címünket a hazai bajnokságban, és jövőre újult erővel, nagyobb tapasztalattal újra megpróbáljuk megmutatni az erőnket a nemzetközi színtéren! Köszönjük a szurkolást mindenkinek!

Krizbai Ádám: – Nagyon jól éreztem magam, jó volt ilyen erős és feszes meccseket játszani erős ellenfelek ellen. Az volt a legjobb, hogy végig pariban voltunk velük, sőt, győzelmeket is tudtunk elérni. A csapat is nagyon jól működött, erősek voltunk fejben és fizikálisan is, abszolút maradandó élmény volt. A vége sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, de annak örülök, hogy csoportelsőként tudtunk végezni.

Papp Richárd: – Nagyon izgalmas versenyt tapasztaltam meg, mind egyéni, mind csapatszinten. Az első mérkőzés kapásból úgy indult, hogy egy végletekig kiélezett meccsen végül döntetlenre hoztuk az eredményt egy izgalmas végjáték után. A törökök ellen kicsit beleforgattunk a csapategységekbe, de így is sikeresen abszolváltuk. A harmadik meccsen muszáj volt nyernünk, ezt sikeresen össze is hoztuk. A skótok viszont erősebb ellenfélnek bizonyultak, mint gondoltuk. Az én ellenfelemen például csak extra rúgásokkal tudtam pontot hozni, mert nem hibázott. Hosszú hétvége volt, elfáradtunk, de kiváló tapasztalat volt. Örülök, hogy egy ilyen társaság tagja lehetek.

Főfai Sándor: – Zseniális időjárás volt, nagyon klassz pálya – teljesen másként építik, mint otthon. Erős csapatokkal játszottunk, jó hangulatban telt az egész hétvége. Összességében pozitív érzésekkel utaztam haza, annak ellenére is, hogy nem jutottunk tovább. Sajnos a végére elfogyott az energiánk.

A Kastélydombi is szépen helytállt Franciaországban, bár szombaton nem sikerült nyernie a francia Gessien és az Ayrshire ellen, vasárnap győzelemmel zárták a selejtezőt a mieink, a svájci Geneve Servette ellen 3–0-ra nyertek, így a csoport harmadik helyén zárták a tornát.

Sipőcz Artúr (csapatkapitány): – Örülünk, hogy egy ilyen eseményen részt vehettünk a Kastélydombival, a szereplésünk viszont már nem volt annyira örömteli. A célunk az volt, hogy kvalifikáljuk magunkat a klubvilágbajnokságra, viszont ehhez kevés volt a mostani teljesítményünk. A gyakorlónapon bejártuk a pályát, majd le is rúgtuk azt – kihívásokkal teli, technikás pályán játszottunk. Az első két mérkőzésünket elvesztettük, de abszolút volt esélyünk, és talán egy kicsit több szerencsével jobban jöttünk volna ki belőlük. A harmadik találkozóra felállást módosítottunk, és részben ennek, részben a gyengébb ellenfélnek köszönhetően hibátlanul zártuk azt a meccset. A csapat most csalódott, de reméljük, lesz még lehetőségünk ilyen rendezvényen részt venni, és jól szerepelni.

Sipőcz Béla: – 96 óra alatt, 7 országon keresztül több mint 3000 km, öt kör a Golf du Domaine de Champlong technikás pályáján, három izgalmas mérkőzés és rengeteg tapasztalat. Természetesen szerettünk volna jobb eredményt elérni, de mérkőzésről mérkőzésre javultunk, és örömteli, hogy a svájciak ellen már mindhárom egységünk hozta a saját meccsét – a 3-0-s győzelem nem volt könnyű ebben a mezőnyben. Egyértelműen szükségünk van több gyakorlásra ebben a versenyformában. Talán a skótoknak előnyük van, hiszen rendszeres klubversenyeik vannak. Ezért is örülök, hogy a Magyar Footgolf Szövetség elindítja az évközi csapatbajnokságot, amelyen az első évben hat klub vesz részt. Hiányolok néhány csapatot, főleg a Forestet – reméljük, jövőre jobban beilleszthető lesz a naptárba, és ők is szükségesnek érzik majd a részvételt. Részemről kiemelt figyelmet fog kapni bármilyen csapatverseny, mert ez az elmúlt hétvége is óriási élmény volt. Örülünk, hogy részesei lehettünk ennek a sorozatnak a létrejöttében – az FIFG kiváló kezdeményezése, amely remélhetőleg évről évre szélesedik a nemzeti szövetségeken keresztül.

Bendly András: – Klassz kis három napon vagyunk túl. A jó hangulat és a motiváció a csapatunkban mindig garantált. A remek pálya és a jó idő adott volt. Apróságokon múlt, hogy nem tudtunk jobb eredményt elérni, de összeségében egy nagyon jó és egyben tanulságos túra volt.

Csőre Csaba: – Végigutaztuk fél Európát, hogy megmérettesük magunkat. Jól éreztük magunkat, de ami itthon kevés, az külhonban is az… Két tanulságos zakót is felpróbáltunk, mire levegőhöz, sikerhez jutottunk. Így minden jó, ha jó a vége – mondhatjuk –, kevésbé hosszú a hazaút. A többi már kapitánykérdés.