Barbie baba helyett focilabda
Ujvári

Mindent a sportnak rendelt alá, súlyos térdsérülései sem törték meg, teljesítményére pedig a TV2 is felfigyelt. Ujvári Izabellával egy élménydús marokkói vb-ről, az Exatlonról és a terveiről beszélgettünk.

2014-ben még nem is tudták az emberek, hogy valójában mi az a footgolf, de te már ekkor egyedüli nőként bajnok lettél. Hogyan találtál rá erre a sportra?

Régebben a foci miatt készítettek velem interjúkat és egy újságíró ismerősöm felhívott és megkért, hogy játsszak velük egy csapatban. Mivel fociztam, freestyle-oztam és nagyon közel áll hozzám a labda, hétvégén pedig ráértem, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek footgolfozni, jelentsen ez bármit is. Kis idő elteltével pedig megtetszett a sport és jóba lettem az akkori elnökkel, Gelencsér Gáborral. Viszont, mivel én abban az időben nagypályán profi szinten játszottam, így csak akkor tudtam footgolfozni, amikor nem volt meccsünk vagy edzésünk.

Említetted, hogy profi szinten rúgtad a labdát, Ausztriában a női Bundesligában is játszottál, valamint NB1-es múlttal is rendelkezel. Az ott szerzett tapasztalatokat mennyire tudtad hasznosítani?

Az NB1-es karrierem alatt két és fél évig sérült voltam, ezért valljuk be, hogy a maradék idő, ami rendelkezésemre állt, nem annyira sok. Szóval a szerzett tapasztalatot és tudást inkább az otthoni gyakorlásnak és annak köszönhetem, hogy amíg más lányok barbie babáztak, én lejártam focizni a barátaimmal. A fociból is nyilvánvalóan sokat tanultam, viszont olyan nagy mértékben nem tudtam hasznosítani a footgolf területén.

Ennek ellenére mégis sikerült újra bajnokságot nyerni 2018-ban, 2019-ben, 2020-ban és tavaly is. Mi volt a kulcsa?

Az egésznek a kulcsa, hogy nagyon jó emberek vettek körül, akik rengeteg segítséget adtak. A barátaim, a családom és a footgolf közösség segített abban, hogy a lehető legjobbat tudjam magamból kihozni, ezért sokat köszönhetek nekik. Illetve, nekem a sport az életem és erre áldoztam fel szinte minden időmet és energiámat. Volt olyan, amikor azért dolgoztam, hogy eljárhassak a különböző versenyekre. Ez nagyjából azt takarja, hogy reggel elmentem dolgozni, aztán edzeni és a megkeresett pénz egy részét a nevezési díjra, a maradékot pedig a megfelelő étrendre költöttem.

Az alázatnak köszönhetően képviselhetted Magyarországot a legutóbbi világbajnokságon Marokkóban. A 46 indulóból egy előkelő 4. helyet sikerült elérned. Milyen érzésekkel gondolsz vissza erre a sikerre?

A verseny egy hatalmas élmény volt számomra. Azt érzem, hogy abban az élethelyzetben igyekeztem kihozni magamból a maximumot, emellett azt is érzem, hogy még többre lennék képes, ha a lábam állapota is engedné, hiszen ötször műtötték a térdemet, ami egy elég jelentős nehezítő tényező. Az eredményt tekintve örülök, hogy ennyi induló közül sikerült egy 4. helyezést elérni, úgyhogy ez az esemény életem egyik legnagyobb élménye marad.

Sportesemények sora. Részt vettél az Exatlonban is. Mennyire befolyásolta a footgolfos teljesítményed?

Vannak dolgok, amik kivettek belőlem és vannak amik viszont sokat adtak a teljesítményemhez. Előbbihez sorolnám, hogy rontottam a térdem állapotán, ami megnehezíti a footgolf pályafutásomat. Amivel pedig gazdagabb lettem, hogy sokat tanultam a koncentrációról és arról, hogy a kevesebb néha több. Mivel jó néhányan gondolják azt, hogy minél gyorsabban végig kell érni a pályán, ugyanakkor, ha gyors vagy, a pulzusod is az egekbe szökik és nem lesz megfelelő a koncentráció. Ugyanezt gondolom a footgolfnál is, hiszen a végénél van szükség a legnagyobb odafigyelésre. A zászlóval farkasszemet nézve kell 100%-nál többet is nyújtani a pályán.

Hírlevél

ne maradj le semmiről!