A vb-bronzérmes csapat tagjai emlékeznek vissza az orlandói történésekre, a hullámvölgyektől a felemelő pillanatokig.

Balázsi Csaba: Mindig életem élménye marad

Szeretem a match play típusú versenyeket, kicsit érdekesebbnek is tartom, mint a stroke playt. Idehaza is most egy remek szériában vagyok és ugye a vb csapatversenyét is match play formátumban bonyolítják. A vb-n szerzett bronzérem a legmagasabb polcra kerül a karrieremben. Szinte szó szerint, hiszen van egy kupaszobám, ahol gyűjtöm a serlegeket, díjakat. Szerencsére kinőttem, úgyhogy ténylegesen új polcok kellenek. Az idő nem nekem dolgozik, nem tudom, meg lehet-e ismételni ezt a sikert még valaha, vagy ha igen, én részese leszek-e. Egy biztos, mindig életem élménye marad az orlandói siker.

Bodócs András: Képesek vagyunk még fényesebb érmet is nyerni

Ha azt kérdezik, hol őrzöm a vb-érmet, azt kell rávágnom: a szívemben! Amikor a bronzmeccsen az utolsó szakaszhoz értünk, csak az járt a fejemben, amit kívántam a vb előtt: a saját kezünkben legyen a sorsunk, hogy elérjük a célunkat, az éremszerzést. És most megkaptuk. “Ha megcsinálom akkor jó eséllyel megvagyunk” – gondoltam. Így ekkora motivációm talán még nem volt a footgolfos múltamban. Kizártam mindent és arra koncentráltam, amire képes vagyok. Tudtam, ha összejön, akkor egy életre szóló, felejthetetlen emléket kapunk! Végül azt kaptam, amit egy címeres mezt viselő sportoló kaphat: büszkeséget, bizalmat, és az egyik legjobb érzést, hogy én is adhattam valamit ezzel másoknak. A motivációm pedig csak nőtt, mert tudom, képesek vagyunk még fényesebb érmet is nyerni.

Lengyel Béla: Az motivál, hogy feszegessem a határaimat

A 2012-es vb-siker örökre beíródott a sportág történelemkönyvébe és most már a negyedik is. Hogy első magyarként két vb-érmem van, az nagy büszkeséggel tölt el. Idővel biztos megszépül a csapatbronz, amit idén szereztünk, de nyerni akartunk. Éppen ezért nem is elégszünk meg vele, megyünk tovább, hogy legközelebb még fényesebb legyen az az érem. Engem mindig az motivál, hogy feszegessem a határaimat és már megvannak a terveim a jövő évre, amiket szeretnék elérni és véghez vinni.

Papp Péter: Akkor nekem tényleg megállt az idő

Ha nem lett volna folyamatosan 30 fok felett a hőmérséklet, akkor azt mondanám, hogy a hidegrázás az első szó, ami eszembe jut a vb-ről. Több katartikus pillanata is volt ennek a világbajnokságnak. Amikor Bodócs András odaállt az utolsó gurításhoz, akkor nekem tényleg megállt az idő, és tényleg semmi sem volt fontosabb annál a néhány percnél. A legnehezebb természetesen az elődöntő elvesztése utáni este volt, amikor saját magamat is össze kellett raknom, hogy a szoros vereséget ne vigyük tovább a bronzmeccsre, mert mind a hatan nagyon akartuk az érmet, és nagyon csalódottak lettünk volna, ha ez nem sikerül. Ez a bronzérem nekünk is, és minden szenior játékosnak extra motivációt kell, hogy adjon, mert a következő eseményen már ezt kell túlszárnyalni. Még fényesebb éremre kell váltani azt az előnyünket, hogy nálunk tényleg nagyon sok és nagyon jó szenior játékos van.

Podusil György: Minden nap látom azóta az érmet

A vb pillanatai számomra azok voltak, mikor a csapatdöntő napon az utolsó lyukon a mi párosunk és Bodócs Andris is befejezte a szakaszt. Ezek, amivel biztos lett a vb bronzérem. Minden nap látom azóta az érmet. Pedig nem volt semmi előzetes elvárásom. Úgy voltam vele, vagy sikerül vagy nem. Egyéniben újra elsüllyedtem, a csapatverseny harmadik helyezése kárpótolt érte, összességében pozitívnak érzem a szereplésünket. Bence vb aranyával pedig kicsit mindannyian többek lettünk. A három Major győzelem és a vb-bronz adott egy szintet, ezt szeretném megtartani és gyarapítani a győzelmek számát, remélem a következő világversenyeken fényesebbek lesznek az érmeink és tudok ebben is segíteni a csapatnak.

Tajtyi Róbert: Ez a két érem elég motivációt ad

Az egyéni játék nem ment jól a vb-n, de a csapatban jól játszottam, összesen két szakaszt veszítettem Orlandóban. Felemelő a tudat, hogy az Eb után vb-n is dobogós helyezést értem el. Rengeteg munkát tettem bele. Az, hogy a családom velem tudott lenni, remek volt, megvolt a szokásos rutin a versenyek között, hisz a feleségem mindenben támogat és ott segít, ahol tud! A fiammal, Ákival egy vb-n szerepelni a mai napig hihetetlen. Ez a két érem elég motivációt ad ahhoz, hogy ha lehetőségem lesz rá, akkor egy-két jó évet még eltöltsek szeretett sportunkban!