Azok után, hogy hazánk rendezte a sportág első világbajnokságát 2012-ben, ahol Lengyel Béla lett a sportág első vb-győztese és egyúttal Kisorosziban megalakult a Nemzetközi Footgolf Szövetség, sokáig elmaradtak a hangos sportsikerek. Tavaly már valamit megmozdult, főleg a hazai rendezésű Európa-bajnokságon, ahol a csapat a legnagyobbakkal is pariban volt és egy egyéni bronzérmet is sikerült nyerni Tajtyi Róbert révén a szenior mezőnyben. De hogy a 2022-es nyár legnagyobb sikereit magyarok szállítják majd sorozatban, arról talán senki sem álmodott. Pedig Bacskai Bence és Tajtyi Ákos valami olyat vitt véghez, amire csak csettinteni lehet. Mi pedig csak hálával tartozunk, mert még most is libabőrös lesz az ember, ahogy ez a két klasszis behúzta a szlovák és az olasz Majort, azaz a világ legrangosabb tornáit.

Bacskai Bencét régóta az egyik legjobb footgolfosként tartják számon, és már a marokkói vb szervezői is esélyesként harangozták be 2018-ban, miután a 2017-es Eb-n a csapatversenyben elkápráztatta játékával a riválisokat. Nyert már magyar bajnokságokat, FIFG 500-as versenyt és vezeti a magyar ranglistát most is. De egy Major torna régóta hiányzott a vitrinjéből. De csak 2022-ig, ugyanis Szlovákiában ő volt a legjobb, ezzel Bence lett az ország első Major-győztese.

Más a helyzet a 17 éves Tajtyi Ákossal. Édesapja, Róbert a sportág születése óta űzi a footgolfot és ahogy a bevezetőből is kiderült, nem éppen eredménytelenül, az egyik legeredményesebb magyar játékos, a szeniorok között pedig minden versenyen esélyesként számolnak vele. Ehhez képest fia labdarúgónak készül, Spanyolországban élnek és a Villareal csapatában pallérozódik, szabadidejében pedig naná, hogy footgolfozik. Tavaly már kiérdemelte, hogy meghívót kapjon a válogatottba, ahol remek teljesítményével segítette a csapatot a hazai Eb-n. Kisebb egyéni sikerei után nyáron olyat vitt véghez, amit még senki a világon, ő ugyanis a legfiatalabb Major-győztes és nehezen hihető, hogy valaki elveszi ezt a címet tőle.

Megkérdeztük a két bajnokot, hogy a teljesen más életúttal, habitussal, felkészülési módszerekkel, hogy jutottak el pályafutásuk eddigi legnagyobb egyéni sikeréig.

Kezdetek

Bacskai Bence: Már az első világbajnokság után nem sokkal elkezdtem játszani, és miután a sérülések hátráltattak a fociban, szépen lassan áttértem a footgolfra. A futball iránti szenvedélyem megmaradt és még ha teljesen más is a két sportág, a labda azért itt is megvan, a környezet, amiben játszhatunk, az meg lenyűgöző.

Tajtyi Ákos: Hétévesen kint voltam az első világbajnokságon apa révén, majd két évvel később játszottam először Óbudán. De az még messze volt a sportértékről, inkább csak továbbrugdostam a labdát magam előtt. Mióta az eszemet tudom, fociztam, szóval a labdával mindig jóban voltam és aztán apával elkezdtem járni én is footgolfozni.

Első sikerek

B. B.: Az első játékom a barátokkal – akik megmutatták nekem a sportot – igen jól sikerült Kisorosziban, -2-vel zártam rögtön. Aztán 2015-ben egy hazai rendezésű nemzetközi versenyen én voltam a legjobb magyar.

T. Á.: Az volt a cél, hogy apával legyek, míg ő footgolfozik, de nyilván tizenévesen már én is elindultam a hazai versenyeken és Balatonudvariban megnyertem egy bajnoki fordulót, igaz, néhány szakaszt akkor még junior elrúgóról kezdtem. Ezeken a versenyeken mindig azt szerettem volna elérni, hogy minél közelebb zárkózzak a felnőtt mezőnyhöz.

Foci vs. footgolf

B. B.: A labdarúgással viszonylag hamar felhagytam és elég könnyen átálltam footgolfra. Bizonyos elemei azonban átemelhetőek. A játék nagy részében olyan, mintha az ember szabadrúgásokat lőne. Én ilyenkor kinézek egy pontot, amit el akarok találni. Ezt lehet gyakorolni is, viszont ami nagyon más, hogy nem támaszkodhatsz másra és nem is függsz senkitől, mert ez egyéni játék.

T. Á.: Nekem a foci tölti ki az életem, négy edzésem van egy héten általában, plusz a meccsek. Azon kívül persze konditeremben készülök és extra tréningeket iktatok be. A footgolf nekem egy plusz, kiegészítő sportág, ami a szezon vége és kezdete között fér bele jobbára az időmbe.

Felkészülés

B. B.: Intuíció. Egy szóval így jellemezném. Erre van szükség, persze túl a felkészülésen. A footgolf edzések nem sportágspecifikusak, a „száraz” edzés meg alap a megfelelő izomzathoz és terhelhetőséghez. Innentől viszont inkább agyjáték. Az ismeretlen pályákat a score kártya alapján az edzésnapon feltérképezem, megnézem, mi lehet a reális eredmény a szakaszokon és ahhoz igazítom az elvárásaimat. De ha borul a terv és változtatni kell, akkor jönnek a megérzések. Nekem ez az erősségem, na meg a higgadtságom.

T. Á.: A fociedzéseken és utána a biztos, nagy lövéseket sokat gyakorolom, hogy belsővel is minél messzebb jussak és ne kockáztassak teli rüszttel, mert abban nagy a rizikófaktor. A közelítőkre kell még ráérezni és persze a koncentráció a kulcs. Nem viheti el a saját fókuszodat, hogy a riválisod például jobbat rúgott egy adott helyzetben. Bíznod kell magadban, hogy te is meg tudod csinálni, sőt, még jobban. Akkor tudtam eredményt elérni, mikor megértettem, hogy nem szabad mással foglalkozni, csak magammal. Erről apával nagyon sokat beszélgetünk.

Család

B. B.: A folyamatos jó eredményekhez nyugodt háttérre van szükség. Mondhatom, hogy tehermentesítve vagyok. A klubomnak, a Royal Budapestnek hála a versenyek körüli szervezéssel nem kell foglalkoznom. Két gyermekünk van a feleségemmel, ő és a családunk nagyon sokat segít abban, hogy a versenyzésre fókuszálhassak. Szerencsére a munkahelyem ugyanilyen rugalmas ebben a kérdésben.

T. Á.: Apának köszönhetek minden alapot és főleg azt, hogy fejben rendben legyek. Ő apa és edző is egyben a számomra. Látja kívülről, mit tudok és milyen szituációban mit kéne rúgnom és hol lehet szükség kockáztatásra. Anya szakmailag nem tud hozzátenni a versenyzésemhez, szétizgulja magát, de ott van velünk, amikor csak teheti és a jelenlétével nagyon sokat segít nekem.

A Major

B. B.: Szeretem a pályát, ahol a szlovák Majort rendezték, voltam már érmes ott. A két pályából debütált most egy vadiúj 18 szakaszos pálya, amit még senki sem játszott. Régről annyi negatívum azért motoszkált bennem, hogy két éve megsérültem ott. Az edzésnap rendben lement, odafigyeltem mindenre nagyon, de még nem volt semmilyen különleges érzésem. Az első nap után volt némi hiányérzetem, kicsit olyan volt, mikor a focimeccs után azt puffogtatják, a helyzetek megvoltak, csak nem lőttük be őket. De a második versenynapon aztán a hetes-nyolcas szakasz környékén jött meg az érzés, a flow és egy nagy mentés után éreztem, most elindulhatok fölfelé. Az aranyért folyó harcban közvetlen üldözővé váltam. Nem akartam extrát játszani, de minden szakaszt terv szerint szerettem volna lehozni. Egy olyan rúgással vettem át a vezetést, ami még számomra is hihetetlen volt. Ez akkora lökést adott, hogy innen már nem lehetett elveszíteni a versenyt.

T. Á.: Idén Amerikában elvitt a hév és nagyon nem jött ki a lépés. Jött a francia verseny, ahol nem tudtam, mire lesz elég majd a játékom, de éppen csak lemaradtam a dobogóról. Majd jött a győztes olasz Major, ahol tudtam, hogy a top 20-ba odaérhetek a képességeim alapján, de nem tettem magamra plusz terhet. A gyakorló napon feltérképeztem, mit lehet elérni a pályákon és be is jött a jóslat. A második napon pályacsúcsot rúgtam, így már nagyon izgalmas volt, hogy mi lesz a döntő napon. Tudtam, hogy az első öt szakasz lesz nagyon nehéz és ha abból jól jövök ki, akkor jó esélyeim lesznek. A szlovák Tomas Bartko még nálam is jobb volt ezen a távon, de féltávnál visszavettem a vezetést. Akkor már éreztem, hogy meg tudom nyerni, csak arra koncentráltam, ne vétsek ki nem kényszerített hibát. Tudtam, hogy a végén meg fog remegni a lábam, sosem footgolfoztam még ekkora tétért. Olyan volt, mint egy büntetőpárbaj a Bajnokok Ligája döntőjében, mikor te vagy az utolsó rúgó. Sikerült, és remélem úgy írtam történelmet a legfiatalabb Major-győztesként, hogy sokáig nem fogják megdönteni ezt a korrekordot.

Világbajnokság

B. B.: 2018-ban már az esélyesek között említettek, akkor még nem bírtam ezt elviselni és nem volt elég idő megismerni a pályát. A következő vb-n ezen változtatni kell. Ki ne szeretne világbajnok lenni? Nagyon motivál, hogy én is az legyek. De ez csak lépésről lépésre lehetséges. Az, hogy itthon minden alkalommal esélyesként kezelnek és nemzetközi szinten is most már, azt fejben át kell alakítani egy pozitív gondolattá és nem szabad teherként megélni. Az olyan nagy riválisom, mint Ben Clarke – akit például a Hungarian Footgolf Openen, a Major után egy héttel le tudtam győzni –, olyan aurával rendelkezik, olyan győztes mentalitást áraszt magából, még ha hibázik is, hogy az félelmetes. Épp ezért is nagyon nehéz legyőzni, de jó volt megtapasztalni végre, hogy ő is verhető.

T. Á.: Elsősorban futballistának készülök, valamint egyetemre szeretnék menni. A tavalyi Eb-n viszont megtapasztaltam, milyen egy világeseményen a címeres mezben a footgolf válogatottért játszani. Persze, hogy szeretnék ott lenni Amerikában jövőre a világbajnokságon, jelenleg pont azon dolgozunk, hogy ösztöndíjjal az Egyesült Államokban tanulhassak és focizhassak, ahol ráadásul a footgolfot is folytathatnám.